2011. november 27., vasárnap

Csak Tilda




Mostanában egyre többen kérdezik a környezetemben, hogy én csak Tildás dolgokat készítek-e? Elgondolkoztam ezen, és arra jutottam, hogy itt az ideje kimagyarázni ezt a szenvedélyemet, mielőtt még valaki pszichológushoz visz. :-) Na jó, komolyabbra fordítva: egész kisgyerekkoromtól mindig szüttyögtem valamin. Általános iskola alsó osztályától nem rajz óránk volt, hanem KVK, amit persze rajtunk kívül az ég világon senki nem tudott, hogy mit jelent (=Környezet és Vizuális Kultúra). Ezeken a KVK órákon agyagoztunk, gyöngyöt fűztünk, linóleum metszetet és bábot készítettünk, virágot kötöttünk, hímeztünk (ez utóbbit nagyon utáltam, és még az anyák napi terítőt is anyukám fejezte be az ünnepség előtti éjszaka- amit azóta is nagyon szégyellek). A KVK órákon kívül otthon is folytattam a barkácsolást, mindig mindenki saját készítésű ajándékot kapott a családban. Emlékszem az átszellemült estékre, amikor sorozatgyártottam ugyanazt a mamiknak. Később ahogy nagyobb lettem, jött az üvegfestés, gipszöntés, szalvétázás stb.

Aztán úgy 4-5 éve, tisztán emlékszem a pillanatra, mikor a fehérvári Alexandra könyvesbolt kreatív polcain nézegettem újabb ötletek után, és megpillantottam az első karácsonyos tilda könyvet. Annyira különleges volt a kis figurákkal, pingvin, hóember, és mindegyiken egyen arcpír a pofiján. Az is megfogott, hogy nem csak egy technikával készültek, hanem volt benne fa, papír és textil is. Szerelem volt az első látásra. De akkor még varrni sem tudtam, és a fősulis ösztöndíjból nem is nagyon futotta a könyvre. Közben megjelent a húsvétos tilda könyv is. Eltelt egy év, és karácsonyra varrógépet kaptam az én imádott szüleimtől. Úgy gondolták, ez még hozzátartozik a nevelésemhez, a jó házból való lány útraengedéseként. :-) Bevallom, akkor még inkább a nehézséget láttam a varrógép kezelésében, nem nagyon mertem használni, maximum csak ha egyenesen kellett terítőt vagy függönyt beszegni. Anyáék meg mindig kérdezték: „Cicukám, használod a gépet? Varrtál valamit?” És válaszként ment a mismásolás: „Háááátőőőő, ja…..” Jött a következő karácsony, és gondoltam, nem mehet ez így tovább, égett a p…fám a kihasználatlan drága varrógép miatt, és össze kellett szednem magam: megvettem a hőn áhított első karácsonyos könyvet, és nagy titokban, vért izzadva varrtam anyának egy tilda angyalt. Az egyik lába ugyan 2 centivel lejjebb lógott és a ruhájának a gallérja is ferdén állt, de anyának könnyes lett a szeme mikor odaadtam.

A következő stádium a tilda mániámban akkor jött el, mikor megjelent a Barátságos otthon könyv, és ugyanarra az időre esett, mikor az első közös lakást rendeztük be (azóta már) férjemmel. :-) Akkor láttam először skandinávos pasztell színekben berendezett otthont, fehér búrokkal. Olyan nagy volt a lendület, hogy nekiálltam a meglévő bútorokat is lefesteni fehérre, szegény édesapukám bele is őszült a stresszbe.

Ebben az időben pedig már ha nem varrtam, állandóan a netet túrtam, lementettem minden tilda terméket a norvég és német webshopok oldalairól, más oldalakról a régi készletek szabásmintáit.

Amikor aztán először itthon is meg lehetett venni a tilda anyagokat és gombokat, végleg elvesztem. Minden spórolt pénzemet erre költöm, ha öröm ér, azért, ha bánat, akkor meg azért. Más nők új ruhára vagy szolibérletre spórolnak, én meg 20 centi rózsás anyagra, mert az olcsóbb verziók nem pont ugyanilyenek. De hát minek álljon a bankszámlán a pénz, olyan rövid az élet, ha csak gyűjtögetünk, lehet hogy sose lesz alkalmunk örömmel elkölteni. :-)




Locations of Site Visitors

2011. november 8., kedd

Last minute lavender




Annamari kolléganőmnek készítettem ezeket a last minute moly űzőket. Nem szerettem volna sima zsák formát varrni, és az Otthon magazinban láttam ruhácska és táska forma levendula tartókat, így gondoltam valami hasonlót varrok.






Locations of Site Visitors

Never ending blanket -Soha el nem készülő takaró :-)



Nagy fába vágtam a fejszém valamikor tavaly. Elhatároztam, hogy megvarrom a legkedvesebb tilda könyvemből a házikós falvédőt. Apránként vettem meg az anyagokat hozzá, és voltak olyanok, amiket később kicseréltem (ha jobbat találtam) , mert nem igazán tetszett a színkompozíció. Ezek a rátétes minták annyira csalókák, mert a géppel pikk-pakk körbeberregem, még a kézzel felvarrás is hamar megy és látványos, aztán a kis ablakok, kis virágok, kis kerítés, kis kémény a végén ötször annyi idegig tart.
Meg aztán ezekkel a propeller virágokkal nagyon megszendvedek. Egy rózsánál senki nem veszi észre, ha a itt-ott a vonalon kívül megyek, de ezeknél a szabályos szirmoknál nagyon feltűnő. Ha valakinek van tippje, hogy hogyan tudnám szépen varrni, azért hálás lennék. Próbálkoztam 2 szállal és 3 szállal is, eddig talán a 2 szálas verzió megy könnyebben.
Jelenleg ott tartok, hogy kész az összes "nem házikós" téglalap (10 db) és kész a házikósak fele, 5 db. Most elmegyünk nászútra, remélem ott befejezem a maradék ötöt. :-) Na jó, azért megígértük egymásnak, hogy a férjemmel nem hagyjuk egymást egyedül, de amennyire fanatikus búvár, ismerem, és tudom hogy az lesz, hogy elfelejti, hogy a parton várom bő 3 órája. :-)


Locations of Site Visitors

2011. november 5., szombat

Isten éltessen, Mami!



Szia Mamikám!

Kicsit megkésve, de még egyszer nagyon boldog névnapot kívánok ezzel az őszi koszorúval!

Remélem, holnap eljut hozzád. :-)

K


Diótörő és a karácsonyfadíszek





Tudom-tudom, hogy még csak november eleje van. De nem tehetek róla, már kitört rajtam a karácsonyi láz. Na azért nem állítottam fát a szoba közepére, még csak alkotásokkal készülök. Jó ilyenkor kicsit tervezgetni, emlékeket felidézni, miközben az ember keze jár. Egyik ilyen kedvenc "relaxáló" zeném hozzá a Diótörő. Gyerekkoromban pár évente elmentünk megnézni az Operában a ballett előadást. Emlékszem, milyen jó volt kiöltözni ünnepi ruhába, vastag harisnyát húzni skótkockás szoknyával, Anya mindig szépen befonta a hajam valami különleges copf-ba. Imádtam a díszleteket, főleg a karcsony esti ajándékozós jelenetet. Olyan érzésem volt, mintha belépnék egy Andersen mesekönyv lapjai közé. Remélem még lesz alkalmam megnézni újra az előadást.







A fenti díszeket is már ebben a karácsonyi hangulatban készítettem. Lesz még több is, ez az első adag. :-) A gomba és a csillag nem saját termék, az IKEA idei kollekciójából való, de úgy megörültem neki amikor megláttam, és ennyi pénzért nem fogok vesződni vele.