2011. augusztus 27., szombat

Párna biznisz

Sokat gondolkozom (kábé 17 éves koromtól...) , mi is lenne az a tevékenység, amiben igazán örömömet lelném. Nagyon sok helyen dolgoztam az utóbbi években, tv-ben, iskolában, irodában, hivatalban, de még így 27 évesen sem találtam meg az álom munkát. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ebben a cipőben jár, és én még örülhetek, hogy legalább van egy hobbim, amiben boldogságot lelek. De még mindig nem adtam fel a reményt, hogy napi 8 órán át legyek flow-ban. :-)
Viszont arra jöttem rá, hogy ez nem úgy megy, hogy kipattan holnap a fejemből az ötlet, és akkor onnantól megvan a tuti biznisz. Erre tanulság a szüleim története is.
Amikor kicsik voltunk, Anya és Apa valahol külföldön nyaralás alatt egy kirakatban láttak egy párnát. Anya beleszeretett egyből, de sajnos túl drága volt, úgyhogy nem vették meg, de az én okos fizika tanár Apukám addig törte a fejét, amíg ki nem találta, hogy hogyan lehet kiszabva, megvarrva. A végeredmény egy sablon lett karton lapra. Ezzel varrták az első párnát. Aztán jött a karácsony, és fiatal házasként nem akartak egy vagyont költeni ajándékokra, így ismét elővették a sablont, és párnát készítettek ajándékba az ismerősöknek, barátoknak. Mivel ez a párna akkor nagyon különleges volt, így tényleg nagy sikert aratott. Nem sokkal később Anya kolléganője elküldte a saját szőtteseit zsűriztetni a Képcsarnokba, és a dobozba belerakta Anya párnáját is, hogy szép háttér legyen a szőtteseknek, meg kitöltse a dobozban a helyet. Aztán jött a hír, hogy Anya párnáját is lezsűrizték. Innentől pedig beindult a biznisz is, a fehérvári fő utcai galéria/ajándék boltban árulták, és később több helyen is. Anyáék pedig éjjel-nappal varrták a párnákat, a nagymamák is besegítettek, ki miben volt jó.
Abban az időben ez nagyon jó kis fizetés kiegészítés volt pedagógus szüleimnek. Nekem ez arra példa, hogy az életben véletlenül adódnak ilyen lehetőségek, és nem feltaláló módjára pattan ki a szikra. A bátyám is ugyanígy fogott bele a kürtős kalács sütő gyártásba. Egy barátja vett egy gépet, ami nem működött jól, a műszaki zseni tesóm meg úgy megjavította, hogy csinált egy jobbat. Először csak havi 1 gépet adott el, ma már heti 3-5-öt vesznek tőle, és a világ minden pontjára adott el sütőt (Japán, USA, Kambodzsa, Egyiptom, Ausztrália, stb.) Szóval ezt is a véletlen hozta.
Nagyon bízom benne, hogy eljön hamarosan az én párnám/sütőm bármi is legyen az.

Íme egy apróság, ami mostanában készült. Szalaghímzéssel díszített lánc:


Ez pedig a párna. Anya nosztalgiázott, és varrt egyet újra:





Locations of Site Visitors

Vigyázz-kész-mássz! Ready-steady-crawl!


Anya úgy belelendült a varrásba, hogy még egy Henriettát készített, ezúttal már az őszi kollekcióban.


Locations of Site Visitors

2011. augusztus 26., péntek

"Jam sewing"




Van egy közös tevékenységünk Anyával, amit elneveztem örömvarrásnak (ahhoz hasonlóan, mint a jazz zenészeknél az örömzenélés). Ez általában ott kezdődik, hogy ha kicsit hosszabb időt töltünk otthon náluk, akkor kinézünk valamit, amit már régóta meg szeretnék varrni, de valamiért túl nehéz nekem, vagy csak egyszerűen nem vagyok biztos a dologban. Ilyenkor megkérem Anyát, hogy segítsen. De mivel egy-egy otthon töltött hétvége során végre nyugodtan lehet beszélgetni is, így nagyon nehezen veszem rá magam, hogy tényleg leüljünk a gép elé. A szabásminta kivételétől eltelik 2-3 óra,
mire Anya szól: "Most már akkor álljunk neki, mert bizsereg az ujjam."
Mire én: "Áááá nem tudom, most nincs kedvem, inkább beszélgessünk."
Anya: "Akkor hadd kezdjem el én, úgy szeretném"
Én: "Jó, majd én nézem és tanulok!"
Persze a nézem és tanulokból az marad, hogy Anya mellett ülök a gépnél, és beszélgetünk, közben pedig varr, én meg mint a műtősnő asszisztálok ha kell ("Add ide a gombostűs dobozt!" / "Nem láttad a centit?" stb.).
Az elmúlt évek alatt számtalanszor nekiálltunk, hogy akkor most tényleg megtanulok ruhát varrni, de mindig Anya fejezte be a kiszabott darabot. Így most kénytelen leszek beiratkozni egy hivatalos varrótanfolyamra, mert olyan jó lenne megtanulni szoknyát/blézert/tubusruhát varrni.
Na de most nem ruháról töltök fel képet, hanem bemutatom nektek legutóbbi varrásunk eredményét, Henriettát, a teknőst:



A teki mintáját hónapokig kutattam a neten, mire megtaláltam. Elsőre nem tűnt túl bonyolultnak. De jobban megnézve a hasa 3 részből van szabva, külön pontokkal jelezve, hogy melyiknek kell összérni a végén. És a méretek... mivel amerikai minta, természetesen a mértékegység se centiméter, hanem inch. Így aztán azzal kezdtem, hogy számológéppel leültem és átírtam a számokat. Amikor elkezdtem tömni, akkor ért a sokadik meglepetés, hogy a hasa furán kidomborodik, de megnéztem a neten a többi fotót, azon is pont ilyen.

Az egész teki nagyon apró, kb. mint egy görög narancs. Az arca eredetileg nem ilyen pirosposgás, de hogy ne lógjon ki a sorból, ő is tlda pofit kapott.

2011. augusztus 5., péntek

Ceruzatartó






Akik irodában dolgoznak, azok tudják, hogy nem sok lehetőség van a környezet csinosítgatására és személyessé tételére. A tevékenység leszűkül kb. 3 dologra:
-mindenki beviszi a saját bögréjét a reggeli kávéhoz
-kiválasztja a monitor hátterét (általában a) egy családi nyaralás alkalmával készített tengerpartos kép b) gyerekekről készült fotó c) esküvős fotó )
-az íróasztalán elhelyez 1-2 apróságot.

Én sosem voltam az a plüssállatkás típus az „I love you” feliratú mackókkal. De persze nekem sem szemet gyönyörködtető dolog egész nap a randa fekete számítógépet, nyomtatót és a még kevésbé szép gyűrűs mappákkal rakott polcokat bámulni. Változtatni viszont ezen nem lehet, és a nap nagyobb részét itt töltöm reggel 8 és délután 5 között, úgyhogy azért valamennyire mégis csak megpróbáltam belevinni egy kis tildás világot a munkahelyemre is.



Vettem a hobbiboltban egy mezei fa ceruzatartót, lefestettem fehér akrillal, és dekupázs ragasztóval raktam rá egy-két papírmotívumot. Hogy még csajosabb legyen, pár apró követ is ragasztottam rá. Télen meg majd lehet egy másikat a homokvár helyett, mondjuk fenyőfával.










Tildas juleverksted


Tilda karácsonyi barkácsműhelye: amíg elkészül az én új varrókuckóm, addig is már egy csomó mindent tervezgetek, hogy mit fogok majd készíteni. Ma vettem észre, hogy lesz új könyv karácsonyra, és már ki is választottam kedvencemnek a textil mézeskalács házikót. Annyira gyönyörű! Álltólag kb. 40 oldalas kis kiadvány lesz, mint az előző. Jaj annyira várom már! Vicces, hogy a nyár közepén már a karácsonyon járatom az agyam, de talán nem vagyok ezzel egyedül. :)







2011. augusztus 4., csütörtök

Seaside feelings

Mostanában nem nagyon jut időm sajnos az alkotásra, mert költöztünk. Végre kipakoltuk a dobozokat, remélem hamarosan újra varrogathatok. Addig is összeszedtem azokat az apróságokat, amiket még korábban készítettem.


Nálunk otthon egész évben "Marine hangulat" van, főleg mert a nappali közepén áll egy nagy tengeri akvárium. Ez a férjem hobbija, ő ezzel "játszik" szabad idejében. :)


Az új lakás, amit berendeztünk, talán az eddigi legjobb. Elég kicsi, de kettőnknek még pont elég.


Bízom benne, hogy hamarosan fotó képes állapotba kerül a nappali. Sajna attól még messze vagyok, hogy az Otthon magazinba bekerüljek vele, de most már tudatosan figyelek arra, hogy egységes legyen a látvány. Sajnos hajlamos vagyok megvenni minden olyan kiegészítőt, ami megtetszik, igazi lakberendezés fetisiszta vagyok. Pl. imádom a barokkot (tudom, hogy már nem trendi annyira), a KARE Design az egyik kedvenc boltom. Aztán szeretem az Ikeában a klasszikusabb, folklórosabb darabokat, meg persze jöhet minden, amin világítótorony/vitorlás/rák/kagyló/egyéb tengeri bigyók vannak. Na a 3 stílus viszont nagyon távol áll egmástól. Már gondolkoztam azon, hogy kéne egy nagy gyárépület ( mert hogy a lofotot is imádom) és ott aztán lenne hely arra, hogy a különböző stílusok megférjenek egymással.



De erre mivel jelenleg nincs lehetőség, ezért szigorúan eldöntöttem, hogy a fehér szín köré épül minden, és a kiegészítők így kevésbé alkotnak káoszt.



Íme pár kép, amíg elkészül a nappali:

















A koszorú úgy készült, hogy egy régi adventi szalma alapot bevontam egy sötétkék hálós natúr szalaggal. Erre ragasztgattam rá a kagylókat, csigákat, sima ragasztópisztollyal. Nagyon egyszerű, az egyetlen dolog, amire figyelni kell, hogy meg ne égessük magunkat a forró ragasztóval.