2011. november 27., vasárnap

Csak Tilda




Mostanában egyre többen kérdezik a környezetemben, hogy én csak Tildás dolgokat készítek-e? Elgondolkoztam ezen, és arra jutottam, hogy itt az ideje kimagyarázni ezt a szenvedélyemet, mielőtt még valaki pszichológushoz visz. :-) Na jó, komolyabbra fordítva: egész kisgyerekkoromtól mindig szüttyögtem valamin. Általános iskola alsó osztályától nem rajz óránk volt, hanem KVK, amit persze rajtunk kívül az ég világon senki nem tudott, hogy mit jelent (=Környezet és Vizuális Kultúra). Ezeken a KVK órákon agyagoztunk, gyöngyöt fűztünk, linóleum metszetet és bábot készítettünk, virágot kötöttünk, hímeztünk (ez utóbbit nagyon utáltam, és még az anyák napi terítőt is anyukám fejezte be az ünnepség előtti éjszaka- amit azóta is nagyon szégyellek). A KVK órákon kívül otthon is folytattam a barkácsolást, mindig mindenki saját készítésű ajándékot kapott a családban. Emlékszem az átszellemült estékre, amikor sorozatgyártottam ugyanazt a mamiknak. Később ahogy nagyobb lettem, jött az üvegfestés, gipszöntés, szalvétázás stb.

Aztán úgy 4-5 éve, tisztán emlékszem a pillanatra, mikor a fehérvári Alexandra könyvesbolt kreatív polcain nézegettem újabb ötletek után, és megpillantottam az első karácsonyos tilda könyvet. Annyira különleges volt a kis figurákkal, pingvin, hóember, és mindegyiken egyen arcpír a pofiján. Az is megfogott, hogy nem csak egy technikával készültek, hanem volt benne fa, papír és textil is. Szerelem volt az első látásra. De akkor még varrni sem tudtam, és a fősulis ösztöndíjból nem is nagyon futotta a könyvre. Közben megjelent a húsvétos tilda könyv is. Eltelt egy év, és karácsonyra varrógépet kaptam az én imádott szüleimtől. Úgy gondolták, ez még hozzátartozik a nevelésemhez, a jó házból való lány útraengedéseként. :-) Bevallom, akkor még inkább a nehézséget láttam a varrógép kezelésében, nem nagyon mertem használni, maximum csak ha egyenesen kellett terítőt vagy függönyt beszegni. Anyáék meg mindig kérdezték: „Cicukám, használod a gépet? Varrtál valamit?” És válaszként ment a mismásolás: „Háááátőőőő, ja…..” Jött a következő karácsony, és gondoltam, nem mehet ez így tovább, égett a p…fám a kihasználatlan drága varrógép miatt, és össze kellett szednem magam: megvettem a hőn áhított első karácsonyos könyvet, és nagy titokban, vért izzadva varrtam anyának egy tilda angyalt. Az egyik lába ugyan 2 centivel lejjebb lógott és a ruhájának a gallérja is ferdén állt, de anyának könnyes lett a szeme mikor odaadtam.

A következő stádium a tilda mániámban akkor jött el, mikor megjelent a Barátságos otthon könyv, és ugyanarra az időre esett, mikor az első közös lakást rendeztük be (azóta már) férjemmel. :-) Akkor láttam először skandinávos pasztell színekben berendezett otthont, fehér búrokkal. Olyan nagy volt a lendület, hogy nekiálltam a meglévő bútorokat is lefesteni fehérre, szegény édesapukám bele is őszült a stresszbe.

Ebben az időben pedig már ha nem varrtam, állandóan a netet túrtam, lementettem minden tilda terméket a norvég és német webshopok oldalairól, más oldalakról a régi készletek szabásmintáit.

Amikor aztán először itthon is meg lehetett venni a tilda anyagokat és gombokat, végleg elvesztem. Minden spórolt pénzemet erre költöm, ha öröm ér, azért, ha bánat, akkor meg azért. Más nők új ruhára vagy szolibérletre spórolnak, én meg 20 centi rózsás anyagra, mert az olcsóbb verziók nem pont ugyanilyenek. De hát minek álljon a bankszámlán a pénz, olyan rövid az élet, ha csak gyűjtögetünk, lehet hogy sose lesz alkalmunk örömmel elkölteni. :-)




Locations of Site Visitors

3 megjegyzés:

  1. :) Teljesen egyet értek :) ♥

    VálaszTörlés
  2. :) és csak ámulok és bámulok, hogy a 20 cm rózsás anyagokból milyen aprólékos, pontos gyönyörűségek kerülnek ki a varrógéped alól!
    De akkor is az a kis bice-bóca angyalka ferde gallérjával és „varrós” kötényével az első számú kedvencem!♥

    VálaszTörlés
  3. de bűbájos történet! annyira örülök, hogy megosztottad!

    VálaszTörlés